Páros interjú – Kudarcok és sikerek, együtt!

Kudarcok és sikerek, együtt! – Páros interjú Sztankovics Annával és Szollár Gergővel
“Miskolci Egyetem hallgatója, két aranyérmet szerzett a 2019. november 23-án Budapesten megrendezett Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Úszó Bajnokságon”

Forrás: mindset pszichológia

Sztankovics Anna és Szollár Gergő megújulva vágott bele az edzésekbe a karantén után. A kétszeres olimpikon úszót és edzőjét kérdeztük a viszontagságos időszakról, az újrakezdés örömeiről, életútjukról és párkapcsolatukról. Valamint azt is megtudtuk, hogy miért csináltatott H2O feliratú tetoválást Sztankovics és miben segítette ez őt a járványügyi korlátozások ideje alatt. Interjúnk.

Ez az írás a Mindset Sportpszichológia és a Career Sport Management iroda közös munkája alapján megalakuló cikksorozat VI. része. Cikksorozatunkban foglalkoztunk már a megfelelési kényszerrel, az edző-tanítvány kapcsolattal, illetve a koronavírus sportolókat érintő mentális kérdéseivel és az újrakezdést érintő gondolatokkal is.

Hogy vagytok, miként sikerült átvészelni a karantént?

Így utólag minden megszépül egy kicsit, szóval most már azt mondanánk, hogy egész jól sikerült átvészelnünk ezt az időszakot. Talán a legnehezebb része az volt, hogy nem volt meg a szokásos napi rutinunk akármennyire is próbáltunk az elején kialakítani egy napirendet. Év közben általában edzésről edzésre rohanunk és mindennek megvan a helye, szinte percre pontosan. Na most ez hiányzott, sőt még mindig hiányzik, hiszen azért még közel se állt vissza minden a rendes kerékvágásba.

Mi volt az első sporthoz köthető tevékenységetek a hosszú kihagyás után?

A karantén ideje alatt is igyekeztünk nem teljesen leállni a mozgással, késő esti futások, illetve leginkább jóga volt a terítéken, viszontaz első karantén utáni csobbanás sokáig emlékezetes lesz.

Szerencsések voltunk, hogy az Úszó Szövetség által szervezett „karantén edzőtáborban” részt vehettünk. Kicsit több, mint egy hónapot töltöttünk el a táborban és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen tábor izgalmasabb lesz, mint a hétköznapok, ugyanakkor a karanténban töltött napoknál nem volt nehéz izgalmasabb dolgot találni

Budapesten születtetek mindketten. Mit jelent nektek Miskolc, hogyan kötődtök a városhoz?

Anno nagyon hirtelen döntésnek bizonyult, hogy Miskolcra költözzünk. Itt kezdtük el a közös, önálló életünket, illetve mint edző-versenyző is itt kezdtük el a közös munkát, így Miskolc mindig meghatározó lesz az életünkben. Nagyon nehezen tudnánk jelenleg máshol elképzelni az életünket.

Miért tartjátok fontosan, hogy a testi fittség mellett a lelki és mentális felkészüléssel is foglalkozzatok?

Már-már közhelyessé vált, hogy „minden fejben dől el”, lehet rajta vitázni, hogy ez igaz vagy sem, de az biztos, hogy vannak olyan dolgok, amelyek biztosan.

Egy sportoló emocionális állapota nagy mértékben befolyásolja az edzések minőségét,

főleg egy ciklikus, egyéni sportágban. Nyilván azt mindenki érzi, hogy ha nincs jó napja vagy kedve, akkor sokkal nehezebben megy az edzés, de azt is tudjuk, hogy az alkalmazkodást is komolyan befolyásolja a hormonrendszeren keresztül. Egy élsportoló folyamatos csúcsterhelése nagyon komoly kihívást jelent mind a testnek mind a léleknek. Elengedhetetlen különböző stratégiák használata, hogy a motivációt fent tudjuk tartani és az adott napra rendelkezésre álló energiát a leghatékonyabban használhassuk fel. Szeretnénk kerülni a külső motivációs tényezők dominanciáját, és inkább a belső motivációt segíteni.

Az edzések tolerálása mellett nyilván a versenyhelyzeteket is gyakorolni kell. Itt a célok manipulálásával tudunk játszani. A célmeghatározás az egyik legkényesebb és legfontosabb stratégia egy ilyen szituációban. Fontos az, hogy fel legyünk készülve a lehető legtöbb szituációra és azokra kialakított stratégiákkal tudjunk válaszolni.

Mindez hogyan jelenik meg a munkátokban?

Anna emocionális kapacitását az edzések és versenyek során próbáljuk feszegetni, irányított versenyekkel, változó nehézségű feladatok megoldásával. A kialakult és új stratégiákat „semi-élesben” használva gyakoroljuk, hogy valódi versenyhelyzetben már rutinszerűen működjön.

A pár számára nagyon fontos az őszinte kommunikáció és a hierarchikus viszony kerülése.

Befolyással van az uszodai munkátokra, hogy párkapcsolatban éltek?

Természetesen. Egy ilyen szituációban nagyon fontos a folyamatos őszinte kommunikáció. Nincs alá-fölérendelt szerep. Partnerként közös problémamegoldás történik. Ha a civil életben bármilyen problémánk adódik, tudjuk, hogy a másik ott lesz és segít. Ugyanez történik az uszodában is, ott a megoldandó „probléma” az edzés elvégzése. Mindketten ott vagyunk a másiknak, hogy ezt a feladatot a lehető legjobban elvégezzük.

Kérdések Annához

Sok kisgyerek jár az uszodába, ahol edzel. Motivál az, hogy számukra egyfajta példakép vagy?

Abszolút ingen! Mikor én voltam a „kicsi” az uszodában, mindig nagyon jó érzés volt, amikor a Gyurta Dani vagy a Verrasztó testvérek ott úsztak mellettem, vagy utánunk jöttek edzésre és mondtak nekünk egy-két jó szót. Sokszor edzés után az uszoda lelátóján tanultunk, vagyis inkább csak próbáltunk, mert inkább azt néztük, hogy ők mit csinálnak edzésen. Próbálom én is ezt tartani szem előtt, hogy nemcsak az uszodában, de az élet minden területén példát tudjak mutatni a kisebbeknek, ők pedig ne féljenek hozzám fordulni, ha esetleg szeretnének valamit kérdezni vagy valamiben segítség kell nekik.

Milyen a viszonyod az uszodában edző fiatalabb sportolókkal?

Általában reggelente ők már végeznek, amikor mi kezdjük az edzést, délután pedig mi már végzünk, mikor ők beesnek az uszodába az iskola után, így sajnos nem sokszor találkozunk velük. De mindig nagyon jól esnek a hatalmas mosolyok, amikor mégis összefutunk.

Olvastam, hogy tetováltattál egy H2O feliratot a karodra a járványügyi helyzet beálltakor. Miben és hogyan segített ez téged?

Nagyon rossz érzés volt, amikor kimondták, hogy akkor aznap délutántól bezárják az uszodát. Persze minden évben van 4-5 hét, amit pihenéssel töltünk, de ez most teljesen más volt. Nem tudtuk, hogy meddig fog ez tartani, illetve én szeretem a pihenőmet is a víz mellett tölteni. Soha nem volt olyan, hogy ha szeretnék akkor se lehet lemenni az uszodába. Hazafelé az utolsó edzésről már tudtam, hogy szeretnék valamit, ami mindig ott lesz velem a későbbiekben is az uszoda világából, még akkor is, ha nincs lehetőségem a medence közelében lenni. A karantén alatt akárhányszor ránéztem, a kis feliratra emlékeztetett rá, hogy ez akkor is az én részem marad, ha távol vagyok az uszodától és betöltötte azt a kis űrt, amit a víz nélkül éreztem.

Kevés élsportoló tanul olyan lelkesen, ahogy te teszed az egyetemen. Miben segítik a tanulmányok a sportpályafutásodat? Van olyan, amiben hátráltatnak?

Imádom azt, amit tanulok és úgy gondolom, hogy nagyon jól kiegészíti a sportot. Volt egy évem,amikor a sport mellett nem tanultam, és szerintem az egyik legnehezebb évem volt az.

Amikor az edzéseken nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretném, akkor egy kicsit a tanulásba tudok „menekülni”, illetve ez fordítva is így van. Nagyon jól meg tudtam találni a napirendemben a tanulásra szánt időt. A vizsgaidőszakok azért kicsit nehezebbek, de szerencsére az első félév vizsgaidőszaka inkább a téli pihenőbe esik bele, így ott nem vesz sokat el az úszástól.

Milyen edzőként Gergő?

Én mindig is szerettem tudni, hogy mit miért csinálok, és ebben Gergő abszolút partner. Tudja, ha ő el tudja magyarázni, hogy az adott feladat miért segít nekem abban, hogy jobb legyek, akkor abba maximálisan beleteszem magam. Amit pedig nem tud elmagyarázni, megindokolni, azt nem is várja el tőlem. De azt is látni kell, hogy nem sok ilyen dolog van. Sokszor hajnali háromig fent van és olvas, képzi magát. Sokat jelent nekem az, hogy tudom, nem egyedül vagyok ebben az egészben.

Minden sikert és kudarcot együtt élünk meg.

Kérdések Gergőhöz

Számomra nagyon érdekes, hogy egy labdás csapatsport képviselőjeként egy egyéni vizes sportolót edzel. Nem egy szokásos sportolói-edzői életpályamodell. Hogyan jött ez?

Mondhatni belecsöppentem a dologba. Bár fiatalon sokat jártunk úszni, én a kosárlabdapályán éreztem otthon magam. Amikor Annával találkoztunk én még aktívan kosárlabdáztam, illetve a Testnevelési Egyetemen tanultam, és akkoriban kezdett el érdekelni komolyabban az erőnléti edzés. Az olimpiát követően Anna akkori úszóedzőjével egyeztetve elkezdtük a szárazföldi munkát együtt csinálni. Ezután kerültünk Miskolcra, ahol a megkezdett munkát folytathattuk tovább, majd nemsokkal később már az úszóedzéseket is én tartottam.

A két sportág mozgásanyaga nem áll túl közel egymáshoz, de valójában sokkal kevesebb különbség van egyes sportok között, mint az ember gondolná. A sportágspecifikus kérdésekben kaptam segítséget bőven. Anna élményei és tapasztalata nagyon sokat segített az úszás mélyebb megismerésében. Az első időszakban sokat leveleztem más, általam nagyra tartott edzőkkel, különböző sportágakból, átnyálaztam az összes fellelhető szakirodalmat, próbáltam kialakítani a lehető legszélesebb rálátást a sportágra, hogy Annának a lehető legtöbbet tudjam adni. Az első időszak az útkereséssel telt, ötleteket, módszereket próbálgattunk, alakítottuk, finomítottuk, ami működött azt megtartottuk, ami nem azt kivettük a rendszerből. Mostanra már nagyrészt kialakult egy rendszerünk, megvan mikor, mit és miért csinálunk. Nyilván

egy rendszer akkor működik jól, ha folyamatosan felülvizsgálva és frissítve van,

így ez nálunk is így történik, önvizsgálat, javítás, alkalmazás.

Tudtok már tervezni az olimpiára? Hogyan fogjátok felépíteni a következő bő egy évet?

Persze. Ennek a szezonnak a vírus idejekorán véget vetett, de így egy évvel több időnk van arra, hogy Anna tovább erősödjön. Azt gondolhatná az ember, hogy egy 24 éves úszó már idősnek számít, de hatalmas potenciál van még Annában minden elfogultság nélkül. A kényszerpihenő egy hosszabb nyári szünetnek tökéletes volt. Az” új év”-ben, folytatjuk a megkezdett munkát, egyelőre az általános képességfejlesztés mellett a gyengeségek fejlesztésével foglalkozunk. Amint tisztázódik a versenynaptár, el tudjuk kezdeni a felkészülés lényegi részét, de nagyjából az előző évi program van betervezve.

Milyen tanítványként Anna?

Röviden: céltudatos és fegyelmezett.

Nagyon fontos, hogy egy sportoló tisztában legyen azzal, hogy mit miért csinál.

Értenie kell az edzések felépítését és hatásait, ez sokat segít neki, hogy megfelelően tudjon készülni egy-egy edzésre, illetve az edzéseken kívüli életét is tudatosan tervezze. Nekem edzőként ki kell benne alakítanom az igényt, hogy akarja érteni azt, amit csinál. Ha meg tudom vele értetni azt, hogy az adott feladat miben fog segíteni neki, akkor nem kell motivációs problémákkal küzdenünk.

Kudarcok és sikerek, együtt!

Anna minden edzésen annyi munkát végez el amennyit ő akar, és ezt nem félreértendő, nem arról van szó, hogy amennyihez kedve van. A céljai elérésében az ő belső motivációja a legfontosabb. Nem lehet a legfontosabb motivációs tényező az, hogy „megcsinálom, mert az edzőm elvárja”. Én elmondom és megindokolom neki, hogy a saját céljainak eléréséhez mennyi és milyen minőségű munkát kell elvégeznie adott edzésen, és ebben maximálisan támogatom is, de végül is neki kell elvégeznie a munkát.

Sok versenyző valószínűleg visszaélne a lehetőséggel, de Anna jó értelemben makacs. Ha kitűz egy célt, azt mindenáron megcsinálja. Edzés közben szoktunk fogadni időnként abban, hogy mondok neki egy viszonylag erős célidőt a következő feladatra, hogy vajon meg tudja-e úszni. Eddig még nem történt olyan, hogy én nyertem volna…


Forrás: mindset pszichológia